"Depresszió"

2-3 napja vagyok a szobámban, nem eszem és nem iszom... Az összes cigimet elszívtam, és nem merek kimenni az utcára, hogy vegyek... A telefonomat nem találom sehol... Nem tudom mit kezdjek magammal, holnap dolgozni kellene mennem, de nincs kedvem... Teljesen magamba zuhantam... De miért? Oké, hogy megijedtem, meg minden, de ez a depressziós csirke lét nem az én műfajom... Felültem az ágyamon, amin eddig feküdtem, majd lekászálódtam róla és a konyhába igyekeztem, ahol barátaim a kör asztalnál ültek és beszélgettek. Az utolsó mondatot még eltudtam csípni a barátnőm szájából.
- Mit csináljunk vele? - mikor észrevettek egy emberként álltak fel és jöttek oda hozzám - Basszus, miért csináltad ezt? Miért nem jöttél ki a szobádból? Ettél te valamit egyáltalán?
- Bocsánat, nem akartam... De... Nem tudom, nem tudok mondani egy rendes érvet sem. - sütöttem le a szemem.
- Des, figyelj, semmi gond, de ilyent soha többet rendben... - simogatta a hátam Zed.
- Rendben. - enyhe mosolyra húztam szám - Nem szeretnénk valahova elmenni?
- Hát nekem ma nem jó, pár napra elmegyek, rég láttam a mutert. - mondta nevetve a mindig vidám barátnőm.
- Én ráérek, vagyis egy interjút kell csinálnom, ha szeretnél eljöhetsz velem, hamar kész leszünk. - ajánlotta fel Zed.
- Na gyerekek, én mentem pakolni, mire ti hazaértek, én már nem leszek itthon, szóval, puszi. Legyetek jók! - vonult be a szobájába nagy nesszel Sam.
- Mi mikor megyünk? - kérdeztem Zedtől.
- Hát olyan fél vagy egy óra múlva.
- Rendben, addig eszem valamit és rendbe szedem magam.

-De én nem akarok a kocsiban megsülni! Akkor inkább leszek a segítőd, vagy elmegyek cigiért. - hisztiztem az úton.
- Jól van akkor, te leszel az asszisztensem. Lényeg, hogy maradj csendben és bólogass; mosolyogj.
- De azért bagózni lehet, ugye? - Egy eldugott kis kávézóba tartottunk, egy ismerős fekete autót pillantottam meg, a tulajt nem láttam a sötétített ablakok miatt. Zeddel egy emberként szálltunk ki  a saját járművéből. Mikor a másik illető meglátta Zedet ugyan így tett, gondoltam a kocsiajtó becsukásának hangjából és a riasztó jelzéséből, nagyon el voltam foglalva a táskámban turkálással, olyannyira, hogy megbotlottam valamiben és majdnem pofára estem, de egy hideg kéz még időben elkapott, így csak a napszemüvegem landolt a viakoloros járdán. Mikor megláttam ki az hirtelen elfogott a düh és a meglepettség egyben.
- Ö köszi. - mondtam a hajamat igazítva. Ő csak rám mosolygott.
- Destiny! Figyelj oda hová lépsz légyszíves. - utasított mogorván Zed. Nem értettem, nem ilyen szokott lenni. Kiválasztottunk egy eldugottabb helyet a kis kávézóban. Zed hozta az interjús cuccait egy nagy táskában, majd a kezembe nyomta. - Ezt szereld össze! Gyorsan ha kérhetem! - és helyet foglalt az interjú alannyal szemben, előpakolta a cuki kis pink papírkáit és az asztalra könyökölve várt. Unott arccal bámultam rá és flegmán az állványra szereltem a kamerát és bekapcsoltam. Már ültem volna le Z. mellé, de megszólalt:
- A-a, hozz nekünk kávét. Te is kérsz? - pillantott az alanyra, ő csak megrázta fejét. - Jó, akkor csak egy sima kávé lesz. Na hess! - Kezdtem egy "ici-picit" ideges lenni, de jó, elmegyek és hozok neki. A sorban csak egy pár állt előttem, de ezek amit leműveltek előttem, hát... Elég hosszú 2 perc volt. Megrendeltem a koffeines italt és vártam. Vajon miért nem hívott fel? Vagy üzent valamit? Tényleg, hol a telefonom? Elkezdtem kutakodni a táskámban, de nem találtam. Odanyújtottam Zednek a kávét és megálltam az asztal végén.
- De hisz ez habos! Utálom a habot, főleg kávén! Destiny, miért nem figyelsz oda? Hozz egy másikat! - Ebben a pontban lettem olyan ideges, hogy akár egy kanált is bele tudtam volna állítani a hátába.
- Most miért vagy ekkora picsa? Mit parancsolgatsz nekem? Nem vagyok az asszisztensed! Nehezedre esik kinyögni egy kibaszott 'légyszíves'-t? - ordítottam az arcába.
- Ne hisztizz Destiny!
- Te nekem ne pofázz bazd meg! Én ne hisztizzek? Te még is mi a francokat csinálsz szerinted? - szerintem tőlem zengett az egész kávézó, na mindegy.

- Dolgozni szeretnék, de miattad nem lehet, mert ilyen figyelmetlen vagy!
- Na jó! Tudod mit?! Elmész te a picsába. - indultam indulatosan az ajtó felé, de még mielőtt megfogtam volna a kilincset visszanéztem - Hé Andy! Köszi hogy hívtál, nagyon rendes vagy! - Csak értetlenül bámult rám vissza, én meg meglöktem az ajtót és Zed kocsijához mentem. Hazafele bementem egy dohányboltba, vettem egy karton cigarettát, egy liter whiskey-t és vodkát, majd leültem a földre és a hátam a kocsi kerekének döntöttem, majd felbontottam a whiskey-t és egy jó nagyot kortyoltam belőle. Először marta a torkom, a szám, mindenem, de nem érdekelt. Már totál be voltam állva a piától, a vodkás üveg is már csak félig volt.
Éreztem, hogy valaki böködi a vállam, szólongat hozzám, de nem volt erőm kinyitni a szemem és értelmezni a szavakat amiket hallok.

XXX

Istenem... Nagyon nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok erre a részre. Hát gondolom azért az írásomon is meglátszik, hogy kicsit kiestem ebből a szokásból... Tényleg nagyon nagyon nagyon sajnálom! Most már megpróbálok rendszeresen lenni, ígérem!